Job 9

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.1Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül. 2

Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

3Felele pedig Jób, és monda: 4Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? ^a 5Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. ^b 6Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? ^c 7A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 8A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 9A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. ^d 10A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. ^e 11A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. ^f 12A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. ^g 13Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 14Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? ^h 15Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 16Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 17A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 18Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; ⁱ 19A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. ^j 20Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 21Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? ^k 22Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 23Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. ^l 24Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! ^m 25Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 26A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? ⁿ 27Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 28Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 29Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: ^o 30Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 31Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? ^p 32Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: ^q 33Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. ^r 34Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. ^s 35Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! ^t